Ez a játék idegesít. Nem az, hogy rossz ez, (ezzel jobban elvoltam, mint a Persona 2 PSP-vel, amiről talán később írok) csak van néhány óriási hiba, ami vissza tartja, hogy jobban élvezzem.
Annak ellenére, hogy az angol verzió ebben évben jött ki (Amerikában év elején, EU-ban novemberben), ez a játék 2006-os PSP portja egy PC-s JRPG-nek. Nihon Falcom készítette, akik felelősek az Ys szériáról és az angol kiadásról az XSEED Games (Wild ARMs 4-5-XF, a PSP Ys játékok, Half-Minute Hero, Corpse Party PSP). Az angol kiadás leginkább a hatalmas szöveg mennyiség akadályozta meg és a csak XSEED késérélete meg a fordítás, és elvileg a trilógia(igen ez az) maradéka emiatt késik.
A sztori alaphelyzete elég egyszerű: két főszereplő Estelle és Joshua Bright (nem vér szerinti testvérek) egy megvédő csoport legifjabb tagja, akik bejárják az egész Libelr királyságot, hogy az apjuk példáját kövessék. Persze ez az egész bebonyolódik egy konfliktusba, amiben kiderül a az ismeretlen fiú múltja is.
Említettem a szöveget. A script hatalmas, eléri a Final Fantasy XII mennyiségét egy UMD-n! Hogy milyen-e? Őszintén szóltam, nem voltam megelégedve. A legnagyobb problémája, hogy semmit nem tud felmutatni, úgy hogy érdekes legyen. A sztori maga lassú és ami van belőle, az nagyon könnye kiszámítható, a karakter ábrázolás sem valami meggyőző és talán egy átlagos animére emlékeztet, a világ nem érdekes, ami kicsit furcsa, mert talán ez az egyetlen fantasys világ, ami inkább technológiás (még a varázslás is ilyen), mintsem misztikus. Viszont egy kicsit unfair vagyok vele, mert ez tényleg egy része a trilógiának: a játék egy epic cliffhangerrel fejeződik be. Talán az egész jobb a későbbi részekkel, talán sztori és a karakterek érdekesebbek. Nem tudom, mert még nem jött ki a maradék. Attól független nem a borzalmas az egész, csak nem meggyőző, pedig az interneten az ellenkezőjét olvastam.
Na most jönne a gameplay. És van egy problémánk. A játék tényleg a sztorira akar koncentrálni. Így a game nagy része, abból áll, hogy rohangálni az egyik pontból, a másikba, néhány dungeon járkálással és csatával. És nekem inkább az utóbbira akarom, de nem kapom meg elengedő mennyiségben. Pedig a maga játékmenet nem is lenne rossz, de azzal is vannak problémák.
A leggyengébb ebből a szempontból a mellékküldetések. Mivel egy igazság tevő szolgálatban vagyunk, emiatt elválhattunk néhányt munkát a város érdekében. A probléma az, hogy ezek nem valami érdekesek, a nagy részük fecthquest, vagy szörny pusztítás, az utóbbi érdekesebb hangzik, de később rátérek, hogy mi a probléma velük.
A karakter fejlesztés egész jó, az egész az FFVII-re emlékeztet: a szereplők különböző kvarcok szerelhetnek fel, amik különböző státusz bónuszokat, passzív képességeket és varázslatokat garantálnak. Ezeket találjuk, vagy Sepithből készíthetjük erre célra szolgáló boltban. Hogy a karakterek ne legyen klónok, két csavar van: az egyik, hogy nem mindegyik karakter rakhat bele bármilyen kvarcot néhány helyre, kettő a szereplők vannak saját képességeik, amik craftoknak neveznek, így mindegyik karakter nagy részben egyedi. A játék ebben szempontból jól teljesít.
A harcrendszer sem rossz. Az egész egy SRPG-re emlékezett, hogy van mozgás illetve a támadások van hatótávolságok és a varázslatokat időnek kell telni ,hogy működjön. Van egy kör manipuláló rendszer, hogy bizonyos körökben az adott résztvevő bónusz kap (100% critical hit, vagy gyógyulás és hasonlók). Nem a legkomplexebb rendszer, de egyedi.
Na eddig jót írtam, de mi a baj, hogy élvezzem a csatákat? A szintek és a játék dizájn.
A szintek (és a felszerelés) nagyon abszurd módon befolyásolják a játékot. Ez leginkább a régi Ys játékokból ismerős, hogy ha itt szintet lépsz, nagyon erősebb a lesz a karakter és képes lesz a vele alig alacsonyabb szintű ellenfeleket, sőt 0 sebzést kap! Persze az ellenkezője is megtörténte elvileg, de nem fordult elő nekem. Komolyan mondom, hogy ez az egyetlen RPG, ami szint növelés inkább negatív élmény volt, mert (nagy részben) az ellenfelek alig nyúltak kihívást. (főellenségekkel egy kicsivel jobb volt a helyzet)
Mit értek dizájn alatt? Nos elvileg egy 4 személyes SRPG-s csatarendszerrel, egész jó csatákat kapnánk. Nos a sztori miatt, nagy részben ketten(!) járjuk a világot és eleve emiatt a random ecounterek, sőt a bónusz szörnyek nem nyújtanak érdekes szituációkat. De még a főellenségek nagy része sem tud valamit érdekeset nyújtani. De ettől függetlenül volt néhány csata, amit élveztem a vége felé, például lesznek 4 VS 4 csaták. Miért nem lehetett volna az egész játék ilyen?! Talán a probléma, az is, hogy a legelején, csak a normál fokozat érhető el, és a maradék kettőt a játék végigvitelével oldhatjuk fel. De nem tudom, hogy ez egyedül nem tudom, hogy mennyire hatja az egészet.
A szavatosság egy kicsit csalódás. A játékot 36 óra alatt vittem végig és nincs valami bónusz tartalom. Igen, említettem mellék küldetéseket, de valjuk be, amúgy is megcsinálnád az összeset a jutalom miatt, kivéve néhányat, mert elvan jó rejtve és nincs backtracking.
A tálalás OK-s. A grafika nem legszebb, de gondolom PC-n jobban nézett ki, a szinkron ami kevés van jól hangzott. A legnagyobb csalódás a zene. OK nem a számítottam az egész jó rock zenére a Ys játékokból, de szerintem jobb munkát is tudnak végezni, nagyon felejtős az egész.
Ez a játék nagyon eltávolíttatta a kedvemet, hogy megnézem a széria többi részét. Pedig érdekelt volt, hogy milyen újdonságok nyújtanak játékmenetben, sőt elvileg Game-Sztori mérték is normálisabb a későbbi játékokban. De ettől függetlenül, nem mondom, hogy ez a játék rossz, csak egy kicsit átlagos és unalmas. Nem tudom kinek ajánlanám, van jobb PSP-s RPG személy szerint.
Mostantól nem adok pontot, mert szerintem a szöveg többet ér és abból jobb megítélni, hogy érdemes a játékba érdeklődés köttetni.
Címkék: JRPG, Game, RPG, játék, 2006, PSP, Japán, Console RPG, XSEED Games, konzol RPG, 2011, Falcom, Nihon Falcom, review
